"Fekete országot álmodtam én, ahol minden fekete volt, minden fekete, de nem csak kivül: csontig, velöig fekete, fekete, fekete, fekete, fekete. Fekete ég és fekete tenger, fekete fák és fekete ház, fekete állat, fekete ember, fekete öröm, fekete gyász, fekete érc és fekete kö és fekete föld és fekete fák, fekete férfi, fekete nö és fekete, fekete, fekete világ. Áshatod ime, vághatod egyre az anyagot, mely lusta, tömör, fekete földbe, fekete hegybe csap csak a csáklyád, fur be furód: s mélyre meritsd bár tintapatakját még feketébben árad, ömöl nézd a fü magját, nézd a fa makkját, gerle tojását, csiragolyót, fekete, fekete, fekete, fekete kelme s fekete elme, fekete arc és fekete gond, fekete ér és fekete vér és fekete velö és fekete csont. Más szint a napfény vendég-máza, a nap szinek piktora mind: fekete bellül a földnek váza, nem a fény festi a fekete szint karcsu sugárecsetével nem: fekete az anyag rejtett lelke, jaj, fekete, fekete, fekete."